Zene: Dust in The Wind - Black Lab (from TM promo)

A házunk előtti rögtönzött pihenőhelynél  volt egy csoportkép,persze én a második sorba szorultam,így megintcsak a fejem búbja volt az egyedüli ami látszott. Ribiék is hoztak kamerát,és főleg a gitáros fiúkákat akarták lekapni,illetve Fake Bitch(ismertebb nevén Miss Nyalis) valamiért mindenképp angolos srácról akart egy fotót. Mikor újra neki indultunk,szerintem még elég korán volt,de hát persze én nem szólok bele ilyesmibe. Matek tanárnő volt a következő,és mikor odaértünk,egyből elkezdtek énekelni,és én úgy gondoltam, előtte meg kellene bizonyosodni,hogy itthon van-e egyáltalán,hiszen ilyenkor kutyát szokott sétáltatni. Én párszor hallkan hangot is adtam ezeknek,de mindenki csak énekelt zavartalanul,pedig tanárnőnek semmi nyoma nem volt. Ellenben a szomszéd erkélyekről már jó sokan hallgatták a mi igencsak hamis előadásunkat. 
Végül nekem lett igazam és tanárnő tényleg nem volt otthon,ami úgy a második szám végén derült ki. Egyszercsak láttuk,hogy futva közeledik felénk a kutyájával,és mondta,hogy felhívták,hogy siessen,mert már itt vagyunk. Gyorsan felrohant az enni-innivalókért,míg mi énekeltünk tovább. Elénekeltünk az "Azok a boldog szép napok" c. számot,ami a mi eléggé rendhagyó szerenádos dalaink egyike volt. Szerencsére úgy tűnt tanárnő veszi a poént,és miután megkaptunk a szatyor cuccot,és a jókívánságokat indultunk tovább. Itt volt egy nagyon jó pillanat idézőjelben,mikor Fake Bitch elővette a palack vizét,ivott belőle,megkíválta a másik ribit,majd elrakta. Én erre megjegyeztem fennhangon,hogy "igen,köszönöm nem kérek,kedves vagy..."de szándékosan nem reagált. Mondjuk nekem égett volna a bőröm,de hát ugye neki nincs gerince vagy lekiismerete tehát....Persze utána valamit odasúgott ribinek rólam,úgy,hogy én közvetlenül ott sétáltam mellette.....
Miss Nyalis akciója egy kicsit "betett" és ezután kerültem is őket rendesen,és azt hiszem ekkor kezdődött az,hogy nem nagyon éreztem jól magam. Elmentünk az üzletsorra,ahol ki volt rakva a tablónk.. Egyébként a tablónk egészen jól sikerült és egyedibb lett mint a többi,a fű kicsit kék,a képeink kicsit(nagyon)kiretusáltak,de amúgy jó. És megjegyzem az én képem nagyon jól sikerült,ebben mindenki megerősített és így mostmár nekem is tetszik. Mikor újfent leültük csövelni,én szőke padtársammal elrohantam a pékségbe(szószerint. jól nézhettünk ki) és én mondtam,hogy vegyen nekem kaját,meg inni,de mivel nem volt víz ez nem nagyon jött össze,és enni se nagyon vett mviel ő ette meg a nagyrészét,bár azért megkívált (ezzel messze felülmúlva egyes embereket....) /folytatásban Robin képek/

 

Mit szólsz hozzá?

 

Zene: Ilyenek voltunk
 

Először is,ami mindennél fontosabb felraktam két új menüt,pontosabban két új tesztet az oldalra. Itt és Itt meglehet nézni. :)
Utolsó matek órán tanárnő lapogzatta egy sort a kapot ajándékott,és mikor rájött,hogy ez az utolsó óránk,gyorsan hazaengedett minket. A szerenádra este hatkor gyülekeztünk ami szerintem elég korai volt,de az eredeti időpont így is egy órával hamarébb lett volna. Siettem,mert azt hittem nem érek oda,de végül nem én voltam az utolsó.
Elmékszem még a legelején váratlanul megjelentek a tv-sek. Mikrofon,kamera,fényképező,minden amit akarsz. Két nyurga srác volt,és egy nagyobb darab,tipikusan tv-s fickó elszántan keresett valakit,akit meginterjúvoltathat. Mikor láttuk,hogy közelednek,mindenki-mint Mózes előtt a víz-kétfelé vált.  Végül persze csak megtalálták a két főkolompost az osztályban,de ezzel nem elégedtek meg és tovább követtek minket. Egyébként az angoltanárunktól,vagyis az igazgatóasszonytól tudták,hogy hol és mikor találkozunk. Az idő esőre állt,gyűltek a sötét viharfelhők,és mindenki biztosra vette,hogy elázunk. 
Az első megálló egy faktos tanárnál volt,aki csak négy embert tanított az osztályból,de mégis ő volt a legkedvesebb. Egyedül az ő házába mentünk be,és köbrekínált sütivel is,illetve még kedves szavakat is mondott nekünk útravalónak. A tv-sek még ekkor is itt voltak,felvették ahogy énekelünk,de utána szerencsére találtak maguknak egy másik osztályt. Ezután a töri tanárhoz mentünk volna,csakhogy ő beteg volt és a felesége(biosz tanár) is,így ez a kör kimaradt. Eleve korán indultunk,de így felszabadult még egy óránk is plusszban. Az utcán már az elején úgy mentünk mint a csürhe,teljesen szétszéledve az út közepén,mint a parasztok. Osztályfőnökünk később érkezett ,mint kellett volna,de végül ránk talált. Mikor töri tanárúrék házához értünk,láttuk lejönni a kisfiát,és így írtunk egy kis jókívánságot nekik papírra. Eredetileg énekelni akartunk a rosszullétük ellenére is,de felhívták o,fő-t,hogy ne menjünk...
Mivel  töri tanár háza közel van az enyémhez,felhívtam a szüleimet,hogy estleg kaphatnék-e egy esernyőt,mert eléggé esőre állt az idő. Persze anya nem vette fel,mert szerintem mással beszélgetett,de így is haza tudtam szaladni,mivel pont a házunk előtt álltunk meg pihenni. A többiek pedig természetesen pont akkor koccintottak egy kis pezsgővel,amikor én fenn voltam,így se pia,se pohár nem nagyon jutott nekem,pedig már kezdettől fogva szomjas és éhes voltam. Egyedül padtársam adta oda a "maradékot",mert ő nem szereti a pezsgőt. Igaz,magamhoz kaphattam volna valamit odafent,de nem tudtam meddig maradunk ott,és nem akartam,hogy nélkülem induljanak el...(folytatásban a kibővített 4x24 promo avagy asdfghjkl nem élem túl ezt a részt)

 

Mit szólsz hozzá?

  

Zene: Klaas & Bodybangers - Freak (Klaas Mix)

Előző hét szerdán osztályfőnöknél kölyökpezsgőt kaptunk,és a poharakra mindenkinek rá kellett rajzolni az ovodás jelét,ami amúgy nem volt egy hülye ötlet. Volt étel is szerencsére,ugyanis én nem vacsoráztam és már mikor elindultunk szomjúsággal és éhséggel küzdöttem. Francia salátát ettünk,fasírttal és volt pogi is. Később tanárnő hozott egy kicsit szétesett túrótortát is,de abból már nem ettem. Kaptunk egy magyar címeres mágnest,valami olyasmi szöveg kiséretében,hogy emlékezzünk a hazára és térjünk vissza,de őszintén szólva nem nagyon figyeltem. Az este folyamán beszélgettünk egy kicsit,tanácskoztunk a másnapi szerenádról. Szerintem kicsit tovább maradtunk,mint kellett volna, már kicsit untuk a fejünket,ráadásul mindenki arra várt,hogy a másik felálljon és elinduljon. 
Visszafele volt egy kis kocsik közötti akció,előzésekkel és szórakozással,a kedvencem az volt,mikor a sor végéről mindenkit beelőztünk. Úgy fél 10 fele értem haza,mikor anya már elég álmos volt,én azonban nem vittem kulcsot,mert azt mondta nem kell. Hirtelen ahhoz is fáradt voltam,hogy lezuhanyozzak,de persze utána nem feküdtem le egyből,hanem még neteztem és tv-ztem,aminek másnap szívtam meg a levét,ugyanis nagyon fáradt voltam. Még szerdán a szerenád elején megtudtuk,hogy tanárnő azért fáradt ki olyan későn,mert a biosz tanárnővel telefonált,és megtudtuk,hogy még mindig beteg,ráadásul a férje,a töri tanárunk is elkapta,így eléggé megkérdőjeleződött a javítás lehetősége.pedig én már mindegyik esszé megoldókulcsát kinyomatattam.... 
Médián nem sokan voltunk,és természetesen a korábban elkezdett filmnek csak a végét néztük meg. Reggel,még óra előtt megkerestük tanárurat,de nagy örömünkre tényleg nem volt benn. Magyartanárunk felajánlotta,hogy estleg felhívja,de én erősen tiltakoztam. Angolon tanárnő végigkérdezett mindenkit,hogy mit érez a gyengéjének az éretségit illetően,és pár feladattal elbíbelődtünk a kicsengetésig,emellett kaptunk tőle is egy idézetet,úgy láton tanárok között ez a nagy trend. Órán valamelyik osztály szerenádos próbáját "élvezhettük". Németen beszélgettük egy kicsit erről-arról,és nagy örömömre matekon se csináltunk semmit. Tanárnő kibontotta az ajándékát,mert nem tudott eljönni szerdán. Egy könyv volt az 100 természeti katasztrófa címmel,és egyből azt gondoltam magamban,hogy "te vagy a 101." mire tanárnő felszólalt,ugyanezzel.(folytatásban mentalista 4x24 promo)

 

Mit szólsz hozzá?

A szabályok egyszerűek:

1. Köszönd meg neki, és linkeld be, kitől kaptad.

Köszönöm szépen Misa! :)

2. Írj magadról 7 különböző dolgot, bármi lehet az.

1. Nagyratörő álmaim vannak,de ugyanakkor lusta dög vagyok.
2. Nincsenek barátaim.
3. Szeretnék forgatókönyvíró lenni.
4. Sosem voltam még részeg és szerintem ez egyáltalán nem gáz.
5. Zenei izlésem rendkívül széles skálán mozog.
6. Nem bízom az emberekben.
7. Számomra a család az első.

3. Add tovább ezt a díjat 15 más bloggernek.
A 15-öt kicsit sokallom,és biztos sokan csinálták már,szóval kicsit lecsökkentem ezt a számot.

1. Nalina
2. Andzse
3. Ivett
4. July&Nory&Szofia
5. Pathfinder
6. Liliana
7. Luli
8. Kaalinee
9. Kiwi

 

 

 

 

Mit szólsz hozzá?

 

Zene: Ha az életben

A szerdai napon kizárólag matekon tanultunk,de semmit sem fogtam fel,mivel a feladatok nem is voltak előttem. Éppen ezért csak random firkálgattam a füzetembe és imádkoztam,hogy csengessenek ki mihamarabb. Angolon aznap véletlenül, következő nap pedig szándékosan nem hoztam könyvet. Még csináltunk pár dolgot,de persze semmi értelme nem volt. Ezután húztam haza és miután villámgyorsan megkajáltam és átöltöztem,siettem is visszafele tanárbúcsúztatóra,ami szerintem egy nagy hülyeség,hiszen szerenádozni is megyünk,de hát mindegy.
Egyedül én és még talán egy fiú öltözött át,és az osztály nagyságos asszonya az első sorba állított,nem törődve a tiltakozásommal, hogy nem vagyok kiöltözve. Pedig vittem magassarkút is,csak nem vettem fel,mert lebeszéltek. Szerencsére az egészet gyorsan letudtuk,volt egy kis szöveg majd egyből jöttek az ajándékok. Eljött régi matektanárunk is,és nagyon jó érzés volt őt újra látni. Én faktos tanárnőnek adtam ajándékot,akit csak épp aznap kerestem meg, mivel korábban beteg volt. Odaadtam a meghívót,és elkértük padtársammal a faktos tz-ket is. Nagyon megörültem az eredménynek ugyanis 80-ból 79 pontot értem el. Az búcsúztó végén még igazgató asszony mondott pár szót, utána,azonban nem volt vége a napnak,hiszen aznap mentünk el osztályfőnökhöz. 7 kocsival mentünk,egyfajta kocsi-konvojban,elég érdekes volt,különöse mikor egyik osztálytársunk nem jött el,így mi mentünk el érte falura. Én ribiékkel mentem,és egyik csoporttásam vezetett,aki egyszer már belement valakibe,úgyhogy nem tudtam mire számítsak.
Ennek ellenére nem volt rossz a vezetési stílusa és épségben odaértünk,igaz volt pár apró bukkanó. A bizti öv hátul nem működött,és mi haladtunk a legvégén. Egy pillanatra el is vesztettük a többieket mikor egy ízben rosssz helyre kanyarodtunk. Egyedül egy osztálytársunk tudta hova kell menni,és ő direkt nem a főúton ment,hanem kanyargott még egy sort. Amikor nagy nehezen elétrük osztálytársunk házáig,megtudtam,hogy az apja pap,és rádöbbentünk,hogy a nevén kívül gyakorlatilag semmit sem tudunk a srácról. Mikor eljutottunk az uticélunkhoz,odaáltunk a ház elé és elkezdtünk énekelni,csak így acapella. A helyiek kis késéssel értek oda,de osztályfőnök még így sem adott hírt magáról,pedig már egy számot elénekeltünk. Becsengettünk,de csak macskákat láttunk,és kezdtünk elbizonytalanodni,hogy egyáltalán jó háznál vagyunk-e. Én félig meddig már arra számítottam,hogy tanárnő a szemközti házból jön ki,vagy épp a szomszédok szólnak ki,hogy kuss; de végül csak megjelent oszifő. A házból nem sokat láttam,csak a nappalit,de egy tipikus,normális,néhol már kicsit lelakott falusi családi házról van szó. Én egy kis puffszerűségen osztozkodtam egyik osztálytársammal....(folytatásban Robin képek)

 

Mit szólsz hozzá?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |