A felvételi hetének végén, szombaton elmentem I. szüleihez, hiszen én még nem találkoztam velük. Eddig azért nem mentem, mert fel akarták újítani a nagymama házát, ugyanis ott voltunk, és ott aludtunk. Eléggé izgultam, egész héten különböző forgatókönyvek jártak a fejemben, rosszabbul is aludtam, és legtöbbször még csak konkrét gondolataim sem voltak, csak úgy izgultam, ugyanis én még nem voltam ilyen szülős látogatáson, és a barátom se vitt még haza lányt. Féltem, hogy I.túlságosan felhypeolt, hogy úgy mondjam, és csalódást fogok okozni. 
Tudtam magamról, hogy hallgatag, és visszahúzódó vagyok, az első alkalommal kiváltképp. I folyamatosan biztosított afelől, hogy nincs miért stresszelni, de persze ez azért nem ilyen könnyű. Esténként két alkalommal újraolvastam a tőle kapott szerelmes levelet, mert egyszerűen szükségem volt rá, hogy még egyszer, nyugodtabban végigfussam mit írt, és ekkor mindig meg is nyugodtam kicsit. Szüleim is nyugtatgattak, de tudtam, hogy ők is izgulnak, anya konkrétan hajnalban azon gondolkodott, hogy melyik ruhában tudnám a legjobb első benyomást tenni. 
Végül a pöttyös nyári ruhámra esett a választás, mint a "legszülőkompatibilisebb ruha". A barátom jött értem kocsival, egyből idetalált, még a lakáshoz is feljött meglepetésemre. És meglepetésemre 2.0 nem izgultam mellette a kocsiban, pedig még nem láttam vezetni, és általában feszültebb vagyok, ha ismeretlen sofőr mellett utazok. Feszült is voltam, de más miatt, ugyanis gyakran a szoknyám közé tévedt a keze. Én is eljátszottam a gondolattal, hogy elterelem a figyelmét valami kellemes dologgal, de ezt azért már nem mertem. Mondjuk így is azt mondta, hogy nehéz volt figyelnie. 
Egyébként nem tudom miért aggódtam, mert tudtam, hogy úgysem tudom megjátszani magam, és mást adni, mint ami én vagyok. Mikor megérkeztünk, átadtam a bonbont és a bort, majd egyből leültünk ebédelni, és persze nem igazán tudtam mit mondjak, kérdezni nem mertem, mert tudtam, hogy vannak kényes témák, meg egyébként is, én én vagyok, nekem ez nem nagyon megy. De legalább a mosolygás az mindig megy, és ha kérdeztek, mindig válaszoltam. Ők is gratuláltak a diplomámhoz, és elmondták, hogy nagyon örülnek nekünk.

Nem fűznék hozzá különösebben semmit, kedvet kaptam hozzá. :)

Nyáron, hajmosás után magától szárad a hajad, vagy megszárítod?
Mindig hagyom, hogy magától száradjon meg, sokszor más évszakokban is, mert úgy valahogy jobb és kevésbé zsíros lesz a végeredmény. 

Fagyi vagy jégkrém?
Fagyi, az utóbbi években szinte csak azt eszem, annak úgy valahogy meg van a különleges élménye, mikor én választom ki spontán a helyszínen, majd tölcsérrel megyek végig a városon. Azért is ezt preferálom, mert nem olyan kemény, nem kell úgy harapni. 

Szoknya vagy rövidnadrág?
Mindenki, a barátom, a szüleim is mondogatják, hogy milyen jól állna a szoknya, de egyszerűen sehol nem láttam még olyan darabot, amibe beleszerelmesedtem volna, és egyébként shortban magabiztosabban érzem magam, mert nem kell amiatt aggódnom, hogy valami esetleg kivillan, vagy mi lesz ha feltámad a szél. 

Tenger vagy tópart?
Tenger, ha választhatok, csakis a tenger, az hullámzik, lélegzik, és hatalmas. Imádom a só illatát a bőrömön utána, illetve csak becsukni a szemem és hallgatni a morajlását. Persze az utóbbi években nélkülöznöm kellett a tengerpartot, de a Balaton is egy tópart, és oda eljutottam többször is, úgyhogy nem panaszkodom, sőt, szerencsésnek érzem magam.

Hányas faktorú naptejet használsz?
Ez attól függ, hogy a nyár melyik szakaszában járunk, és mennyit jártam szoláriumba előtte. Általában 50essel kezdek, akár szoliztam előtte, akár nem, majd ha sikerült valaki kis színt szereznem, váltok 30asra. 

Kedvenc nyári parfüm?
Nyáron nem szoktam parfümöt használni, hacsak nem valaki különleges alkalomra készülök, ilyenkor csak dezodort használok. 

Kedvenc kiegészítő a nyárra?
A napszemüveg az egy nagyon fontos kellék, de én most mégis a kék cruciani karkötőmet mondanám, mert ha azt felveszem, egyből garantált a nyári hangulat, és persze szép is. 

Saru vagy flip-flop?
Flip-flop mert számomra sokkal kényelmesebb, mint a saru, és könyebb is levenni, meg partra is ideálisabb szerintem. 

Kedvenc nyári sport?
Úszás, mi jobb lehet ilyenkor, mint a vízben lenni, és lubickolni? Általában mellúszást csinálok a helyi strandon, ameddig el nem fáradok, csak sajnos ez az utóbbi időben hamarabb jön el, mint régebben...

Kedvenc fesztivál?
Nem igen szoktam fesztiválra nyárni, mert nem is nagyon volt kivel, meg egyébként is a nyaralásról, meg a családi programokról szól nekem a nyár. 

Hova mész nyaralni?
Idén is Balatonra megyek, kétszer is, először barátommal Boglárra, ahol még nem voltam, majd augusztusban szüleimmel Siófokra, ugyanoda, ahol tavaly is voltunk. Remélem jó időt fogunk ki, de sajnos manapság ez kiszámíthatalan. 

A szociológia viszgán nagyon rendesek voltak, és azokat a kérdéseket kaptam, amikre számítottam, na jó mondjuk arra nem, hogy hol lakom, de azért azt finoman megérdeklődték, hogy a szakirodalomból melyik volt a kedvenc részem. Ez egész finom módja annak, hogy meg tudják készültem-e, bár állítólag ezt sem kérdezték mindenkitől. Úgy búcsúzott az egyik tanár, hogy reméli szeptemberben találkozunk. Én meg azt mondtam, én is remélem. 
Itt az látszott rajtuk, hogy örülnek, hogy ilyen sokan jönnek, és gyűjtik az embereket. Valaki azt mondta, hogy ki fogják rakni a pontokat, így azt megvártam, és mindenki, aki eljött (mert sokan nem), max pontot kaptak. Örültem, hogy jól sikerült, letudtam, és végre szabadság van. De persze nem párolgott el gondolataimból azonnal az egyetem, mert egyrészt tudtam, hogy rámfér a szünet, és várom is a nyarat, a Balatont, hogy a szerelememmel legyek, de ugyanakkor már kiváncsi voltam, bekerülök-e, bár az kétségtelenül biztató volt, mikor a vizsgabiztos tanárnő jött ki, és mondta, hogy "ismerkednek a jövendőbeli csoporttársak". 
Viszont a pihenés, és élmények mellett, valami furcsa módon várom is az őszt, kiváncsi vagyok milyen lesz ez a szak, és persze abban is egy új helyzet állt elő, hogy lesz valaki a koliban, aki fontos számomra, és bár mindketten a tanulással leszünk elfoglalva, azért ez is egy érdekes helyzet lesz, akárhogy is lesz... Ami a vásárlást illeti, főként valami csinos és szexi fehérnemű szettet szerettem volna, ugyanis nekem olyanom még nem volt, a takko-ba mentünk, mert ott tudtam, hogy van jó sok, és szerencsére kettőt is találtam: egy kék pöttyös-csipkéset, és egy szexi fekete-fehér csipkéset. 

Tőlem meglepő módon egyáltalán nem izgultam, legalábbis a filó miatt, mert egyrészt nem oda akartam menni, az csak ilyen C terv volt, másrészt azt hittem, mivel csak ketten vagyunk, és három a minimum létszám, nem fognak szívózni. Nos, tévedtem. Az intézetigazgató és egyben vizsgabiztos halálosan komolyan vette a dolgot, és belement a mély filozófia témákba, és csak kérdezgetett és kérdezgetett. Főleg a másik, TDK-s lánytól R.-tól, mert én egy mukkot nem tudtam. 
Igazából elég vicces volt a helyzet, és ott is majdnem elnevettem magam, de még inkább szerettem volna elhúzni a csíkot. Nem így szerettem volna búcsúzni a filozófia intézettől, de így alakult. Főleg R.-ra álltak rá, mert ő tényleg tanult, rajtam pedig látszott, hogy nem tudom, és nem is érdekel. Egyáltalán nem erre számtottam, de ők sem. Látszott rajtuk, hogy totál le vannak döbbenve, hogy három évig kiválóan teljesítettem, most meg semmi. 
Etika tanárnő meg is kérdezte, hogy mi történt, én pedig bevalottam, hogy nem ide akarok elsősorban bekerülni, és most is épp a másik felvételin jár az eszem. Lehet nem esett jól nekik, de engem nem az ő boldogságuk, hanem a saját jövőm érdekel. A konzulensem még próbált belőlem kicsikarni pár választ a végén is, de akkora már eljutottam arra pontra, hogy válaszolni sem volt kedvem. 
Több, mint fél órát voltam bent, az agyamat teljesen leszívták, és egyrészről persze jó dolog, hogy komolyan veszik, de ahogy most áll a helyzet, nem is indul az egész, úgyhogy végképp nem értem miért kellett szivatni, inkább örülniük kellett volna, hogy valaki még gondolkozik azon, hogy itt húzzon le még két évet. Mikor lementem egy emeletet, láttam, hogy ott már az emberek nagy része végzett, és azt mondták laza lesz. 
Mire észbekaptam már én jöttem, itt az emberek két perc múlva már jöttek is ki. Bementem, mosolyogtam, kedves voltam, és fejben már előre meg volt a válaszom arra a kérdésre, hogy miért akarok ide jönni. Filozófián is megkérdezték, hogy miért ide akarok jönni inkább, én meg nem tudtam, hogy vágjam ki magam a szituációból, mert azt nem akartam mondani, hogy a filozófia MA-nak nem igazán látom a gyakorlati hasznát.
 

Nem mondanám, hogy túlzásba vittem a tanulást, de azért elolvastam, amit kellett, kétszer is. Még a diplomaosztó előtt, mikor a teremben kellett várakozni, találkoztam egy lánnyal, aki szintén szociológiára ment, és ő mondta, hogy nem nagyon tanult, mert úgy tudja csak elbeszélgetés lesz. Persze bárki mondhat bármit, de azért ez kicsit megnyugtatott. A vizsga előtti éjszaka érthető módon rosszul aludtam, és álmomban is az volt, hogy odamentem, és ott volt egy csomó ember, akik sorban álltak ugyanarra a szakra. 
Szó volt róla, hogy találkozom barátommal, de mivel már nem lakott a koliban, nehezen lehetett volna megoldani, és egyébként is, úgy volt, hogy a szüleimmel megyek be, vásárolni egy kicsit. Éppen ezért annyira nem bántam, hogy most nem találkoztunk, én úgy vagyok vele, kell egy kis idő, hogy mindenki magában legyen, és úgy egyébként is jobban értékeli az ember az együtt töltött időt. I. mondta, hogy felújítják a házat, ahol majd nyáron leszünk, ezért amúgy sem nem tudott bejönni. 
Reggel megint kezdődött a szokásos kapkodás, anya mindenképpen el akart indulni jó korán, ami sikerült is, én tudtam, hogy bőven beérünk, ezért is nem értettem, hogy miért kell a sarkamban állni és idegeskedni. Mikor beértem az épületbe láttam, hogy van ott jó pár ember, így egy kicsit elkezdtem izgulni. Ami az öltözékeket illeti, volt ott minden, nyári ruhától kezdve a fehér blúzig, én egy elegáns, de színes blúzban voltam.
Mindenekelőtt bemutattam az okleveleimet, ahol megint ritka undok volt az ügyintéző. A A vizsgán ott volt pár magyaros hallgató, akik társaságában elvoltam, és ennek már csak azért is örültem, mert ők lesznek valósznűleg a jövőben a csoporttársaim. Mikor végre kiraktak egy sorrendet, láttam, hogy csak a 12. vagyok (ami egyébként a szerencseszámom), úgy döntöttem felmegyek a filozófiára, ugyanis a kettőt egy időpontba rakták, és tudtam, hogy ott közel sincsenek ennyien. Konkrétan ketten voltunk.