Zene: Heart in Wire - Matthew Mayfield

Pr�b�lok csak a jelenre koncentr�lni �s nem t�lgondolni a dolgokat. Ez neh�z, a jellememb�l fakad�an, de tudom, hogy okkal toppantunk be egym�s �let�be. Pr�b�ltam hat�rokat h�zni, falakt emelni titokban, de ez nem m�k�d�tt sok�ig, �s �n is tudom, hogy �gy nem lehet �s nincs �rtelme csin�lni, de h�t f�ltem. Mert volt m�r r �szemcsal�d�sban. Na de vissza a kil�t�ra, ahol a sr�c nem habozott, megk�rte az ott �ll� fiatal p�rt �s k�sz�ttetett k�z�s k�pet. A buszon is �tkarolt, de �n el�gg� zavarban voltam, �gy pr�b�ltam ink�bb az ablakon kifele n�zel�dni. 
Annyi minden t�rt�nt ez alatt a p�r h�t alatt is, hogy nehezen tudom �sszerakni az agyamban mi mikor t�rt�nt, de az t�ny, hogy sok id�t t�lt�tt�nk egy�tt, r�szemr�l t�bbet, mint eddig b�rkivel. K�s�n fek�dtem le, �gy nem csoda, hogy a v�g�re teljesen kimer�ltem, �m mikor vele voltam ezt nem �reztem. Egy csom� kellemes �s idilli pillanatunk volt, igazi megnyugv�sok, mikor csak �lsz csendben a m�sik mellett, vagy �lltok egym�s m�g�tt, �s nem gondoltok semmire, legfeljebb arra, hogy mennyire sz�p ez a pillanat. 
Az egyik ilyen akkor volt, mikor a pl�za tetej�n �lltunk, �s n�zt�k az utat, a csillagokat. Egy m�sik, tal�n a legjobb, akkor volt, mikor csak �gy nekiindultunk az egyetem egyik �p�let�t�l, �s felfedezt�nk egy kis bokrokkal a k�lvil�gt�l elz�rt o�zist, ahol nem hallatszott m�s csak a bogarak sz�mszm�t�l�se. Hamar felfedezte a gyengepontomat, a nyakamat, �s mivel egy fejjel magasabb mint �n, eltolni sem tudom, no nem mintha akarn�m. Na j� tal�n egyszer-k�tszer, mikor m�r remegett a l�bam, �s f�ltem, hogy t�l messzire megy�nk. 
Nem tudom mi�rt, de � az els� ember, akinek t�nyleg megtudtam ny�lni, ez az uszoda melletti padok egyik�n t�rt�nt, ahol v�ratlanul kicsit el is s�rtam magam. Ebbe belej�tszott a stressz is az egyetem miatt, meg az is, hogy t�l sok�ig tartottam magamban mindent, �s � olyan meg�rt� �s kedves volt, hogy nem tudtam tartani magam. S�t, volt hogy � is k�nnyezett, nem is egyszer, ugyanis egy el�g �rzelmes fi�r�l van sz�, ami megintcsak elgondolkodtatott, hogy ez nem-e baj. Az, hogy mindketten lelkisek vagyunk, �s �szint�n sz�lva erre m�g most sem tudom a v�laszt, de �n mindig is egy m�lyebb lelk�let� valakit k�pzeltem el magam mellett...