Nem semmi éven vagyunk túl, ha engem kérdeztek már kezdettől fogva érezhető volt, hogy valami történni fog, de akkor lettem igazán biztos benne, mikor Pike megjelent a színen, mert egyből átláttam az írók technikáját. Volt idő, amikor azt kíváltam bár ne ilyen klisés módszerekkel dolgoztak volna, de szerintem egész jól megoldották, tény, hogy Jane-nek mindenképpen kellett valami, amitől ráébred a dolgokra és cselekszik is. El sem hiszem, hogy hat év után... na de kezdjük az elején. :) Annyi jó jelenet volt, hogy nagyon nehéz volt tizet kiválasztani. Hosszó bejegyzés lesz, előre szólok - és spoileres.

10. 6x10 - a repülőn
Annyira örültem ennek a jelenetnek, szerintem nagyon fontos volt, hogy kicsit megbeszélték a dolgokat és Jane bocsánatot kért, látszott rajta, hogy tényleg bántja a dolog, és mint egy csomó Jisbon jelenetben, ebben is volt egy csomó érzelem és feszültség.  Kedvenc párbeszéd részem innen:
- I'm sorry, Lisbon. I.. I didn't think about you.
 - Well, you rarely do.
- Well, that's not true.

9. Jane levele
"I’ve been meaning to apologize for leaving you on the beach that night. You being absent is the one thing that’s made this new chapter strange and sad."
Kicsit féltem a két éves kihagyástól, de annyira örültem, mikor kiderült, hogy tartották a kapcsolatot, és ez az egész levelezősdi olyan romantikus volt. Kockázatos volt tartani a kapcsolatot, de nem számított.. Nagyon örültem annak is, hogy Jane bocsánatot kért Lisbontól, amiért otthagyta a parton, hogy mindig gondolt rá, és, hogy Lisbon megtartotta a leveleket, amikből egy egész doboznyi van! :) Itt van a levél szövege, illetve annak részletei: X

8. Az a bizonyos jelenet a zoknival
Ez egy annyira édes jelenet volt, hogy el sem tudom mondani, nagyon boldoggá tett, mikor láttam. Konkrétan úgy viselkedtek mint egy házaspár. És természetesn a privát szféra fogalom ebben a részben sem volt ismert számukra. :) Az meg külön öröm volt, hogy az évad hátralevő részében Jane szinte ezt az egyetlen zoknit hordta.

7. Az a bizonyos jelenet a naplementében a parton
Milyen romantikus helyszín ez már önmagában is! A végének persze nem örültem, de ez jelenti azt, hogy amit Jane mondott az ne lett volna igaz. Vagy amit nem mondott ki. (Mert akkor ugye még RJ ott volt a színen.) Elég csak Jane arcára nézni, vagy arra ahogy ölelte Lisbont. És a végén mikor elhajtott konkrétan könnyek voltak a szemében, ezt a fanokkal anno kielemeztük. :)

6. Mikor egy párt játszottak
Már amikor kijöttek a promo képek elkezdtünk kompinálni, és sejtéseink be is igazolódtak, Jane és Lisbon egy párt játszottak. Én személy szerint nagyon örültem ennek, néha nekünk is kijárnak ilyen klisés dolgok, és az, hogy az írók ezt lehetővé tették megint csak arra mutatott, hogy terveik vannak velük a folytatásban... Nos ezt a történetet nagyon el lehetett volna rontani, de nem tették. Szívem szerint az egész epizódot beraknám, annyira imádtam. Biztos, hogy ez egy lépcsőfok volt a továbbiakhoz, felébredt pár érzés és hasonlók.. És ugye színészkedtek, de mégse színészkedtek, az a tolvaj csávó is egyből kiszúrta. És emlékszem volt egy Simon és Robin interjú, amiben pont Jisbonról volt szó, és nem igazán mondtak, semmit, nem tagadtak, csak jelentőségteljesen összenéztek, illetve Robin nevetett, és ők szerintem már akkor tudták mi a helyzet. Robin már az első évad idején megmondta, hogy olyan emberekről van szó, akiknek simán beletelik 5-6 évbe mire összejönnek. És a hatodik évad részeiben is egy csomó utalás volt a jövőre nézve, például gyakorlatilag mindenki azt hitte egy ponton, hogy kettejük között van valami. És persze ott van az is, amit Jane mondott a Manet festményről: ""He couldn't express his love for her in words, so he did it in a different way" És mutatták Lisbont is... Annyi kis apró pillanatot ki lehetne emelni ebből az epizódból, mint például ezt:

Vagy ezt:

Vagy ahogy az egész végén Jane félrebodja a sálat, mint a közös életük ábrádjának jelképét..

5. Mikor Lisbon felébredt a kórházban
Ez még az évad elején volt, de abszolút kedvenc. Olyan finoman érinti meg Jane Lisbont, és annyira látszott rajta az aggódás illetve a megkönnyebbülés. És azt sem tudja pontosan mennyi az idő, de nem is számít csak az, hogy Lisbon jól van, és ott maradt egész éjszaka és asdfghjkl. Ezt a jelenetet is vagy 60x újranéztem.

4. Mikor Jane odament Lisbonhoz
Ha egy szóval kéne jellemeznem azt mondanám keserédes. Mert egyrészt szomorú az egész, másrészt itt már egyre biztosabb voltam benne, hogy Bruno és csapata igenis összehozzák Jane és Lisbont, és ez az egész meg fog történni. Minden ott van a nézésükben, az összes (akkor még) kimondatlan dolog, az összes érzés. És nekem mondhat bárki bármit Jane azért ment oda eredetileg, hogy mást mondjon. Talán színt is akart vallani nem tudom, de mikor meglátta Pike-ot változott a terv.. És mikor meglátta Pike-ot el is akart menni, de Lisbon megállította.  Annyira örültem, hogy Jane azt mondta ő csak azt akarja, hogy Lisbon boldog legyen, hiszen sokszor olyan öznő és tuskó módon viselkedett (- még az évadzáróban is). De itt Jane meghozott egy számára nagyon nehéz döntést.És annyira érzelem van Jane hangjában, mai napig el tudok érzékenyülni ezen a jeleneten is.

3. Mikor újra találkoznak két év után
Már ebből a jelentből is lehetett tudni, hogy valami megváltozott a kapcsolatukban, és ez olyan reménnyel (és boldogsággal) töltött el mint még soha. Azok az arckifejezések, (de komolyan Jane alig bírta levenni a szemét Lisbonról: # ) Jane széles mosolya, és hogy milyen szorosan ölelik egymást.... <3 Már amiatt is "rajongtam", hogy Jane csak akkor jön vissza, ha Lisbon is ott van. Ez természetes volt, de akkor is.. És persze hogy hiányolták egymást, ezek már akkor hiányolták a másikat mikor csak egy nap telt el, nem két év. Amit én néha még most is soknak tartok, szerintem a fele bőven elegendő lett volna, de nem panaszkodom így sem, imádom ezt a jelenetet-is. :)

2. A vallomás
Annyira szeretem ezt a jelenetet, hogy azon is elgondolkodtam első helyre rakon, de oda végül a csók került, mert az tette fel a pontot az i-re. Kicsit féltem az utolsó pillanatos vallomástól, hogy nem marad majd elég idő, hogy túl nyálas lesz, de imádtam. Hogy is ne csattantam volna ki a boldogságtól mikor vagy 5 évet vártam erre. Le a kalappal Simon és Robin előtt az alakításukért, teli volt érzelmekkel az egész, mai napig nem tudom úgy megnézni, hogy ne érzékenyüljek el. Több dolgot is imádok az egész részben, egyfelől mikor Jane azt mondja, hogy Lisbon megérdemelte, hogy hallja ezeket mindentől függetlenül, vagy mikor azt mondta, hogy "I love you, Teresa. And it makes me happy to be able to say that to you." Ez a mondat olyan sokat jelent.. már nem fél kimondani ezeket a szavakat, elengedte a múltat és most nem tagadta le, mint két éve. Ja meg már maga a tény, hogy mostantól Teresának szólítja, kicsit furcsa, de örömteli. :) És annyira örültem, hogy végül Jane tette meg a döntő lépést, ennek pont így kellett lennie, hiszen az egész arról szólt, hogy maga mögött tudja-e hagyni a múltat, és a félelmet, hogy közel engedjem magához bárkit is, főleg Lisbont.. És ráadásul nem csak egy embernek, hanem egy egész repülőnyi ember hallatára mondta el az érzéseit.
 

1. A csók
Nem is volt kérdés, hogy ez lesz az első, annyira boldog voltam, voltak itt könnyek, nagyon furcsa sipító hangok, a mai napig nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént, néha olyan álomszerű az egész. Még most is szürreállis, hogy ha beírod a gugliba, hogy Jane Lisbon kiss, egy igazi vidaót dob ki... Soha egy párosért sem rajongtam annyira mint értük, és nem is fogok soha. Már a második évadtól kedve "ship"eltem őket. Mikor Lisbon megjelent már tudtam, hogy meg fog történni ez a csók, de azért persze az utolsó pillanatig volt benne kétség... Annyira örültem, hogy mikor Lisbon megkérte Janet ismételje el azokat a szavakat, ő helyette inkább megcsókolta, mert az a csók több mindent mondott el, és az ő hivatalos daluk egyébként is már a második évadtól kezde a "More Than Words" volt. Először valami nagy szenvedélyes dolgot vártam, de őszintén szólva ez pont így volt jó, olyan gyöngéd volt, de benne volt minden év várakozása, és azt pedig külön imádom, hogy a végén a kezük egy szívet formál. Másik kedvenc dolog, amit kiemelnék a jelenetből az az, ahogy Jane arca felragyog, mikor Lisbon elmondja, hogy ő is ugyanúgy érez. :)) És végre nem tagadta le az érzéseit, mint a negyedik évadban, most már készen állt, és végre összejöttek.

+1 Mikor "álcában" voltak :)
Jane-ben valami megváltozott abban az időben mikor nem találkoztak Lisbonnal, és nekem ez a rész is ezt mutatta. Elkezdett neki például bókolni, itt is, vagy mikor randira ment Pike-al. Vagy megdícsérte mikor jó ötlete volt az üggyel kapcsolatban. De komolyan: "I'm cheerful because I get to sit here with you, in this park, on such a beautiful day." Meg " You look great in that hat". És ha már itt tartunk a féltékeny Jane is ekkor kezdett bejönni a képbe, amire szerintem már nagy szükség volt, hiszen túlsúlyban csak Lisbont láthattuk féltékenynek az évek során. De végre fordult a kocka, jött Pike, sőt előtte ebben az epizódban még itt volt ez az Ardiles dolog is, és ekkor is féltékeny volt Jane, meg rájött, hogy Lisbon nem fog örökké várni, nem véletlenül hangzott el az a mondat sem, hogy "You have to have patience Lisbon." (X)

Nos hát ennyi lenne, de persze még ezen kívül is számtalan jó Jisbon jelenet volt (például a 6x19 utolsó jelenete), igazán nem panaszokdhatunk, ez az évad tényleg róluk szólt. Annyira örülök, hogy kiharcoltuk a hetedik évadot, remélem az írók nem babrálnak semmit közöttük, és még sok sok olyan jelenetet láthatunk a 7. évadban, amiben Jane és Lisbon egy pár. Már kimondani is nagy öröm ezt, innenstől kezdve minden csak ráadás. És ha idetévedt esetleg egy Jane&Lisbon fan nyugodtan ossze meg velem a gondolatait. :)