Már megint a legjobbkor kezdtem el egy új sorozatot, tudom. De mivel csak tizenkét részes, pont kitöltötte az üresjáratokat a napjaimban, pl. ebédnél. Érdekesnek találtam az alaptémát, és a trailer is igéretesnek tűnt, ezért belevágtam. Az is közrejátszott, hogy megnéztem, hogy nagyon szeretem Kathryn Prescott-ot. 
Egy tipikus mtv-s sorozatról van szó. Hiába ez az első, amit úgy igazából követek, tudom, hogy minden mtv-s sorozatban benne vannak a tini sztereotípiák egy jelentős hányada. Vagyis pasizás, bulizás és társai. Ennek nem örültem, jobb lett volna, ha az alap sztorival többet foglalkozunk, ezek helyett a klisés dolgok helyett, amiket bármelyik sorozatba berakhattak volna. Éppen ezért azt mondom, az alap témából több mindent ki lehetett volna hozni.
De ennek ellenére örülök, hogy berendelték a második évadot. Tipikus mtv-s a széria azért is, mert szinte nem telik el úgy perc, hogy ne lenne valamilyen zene. De ez engem nem zavar, hiszen szeretek új zenéket megismerni. A kedvenc számom egyébként egy olyan volt, amit már jól ismertem, de pont ezért örültem meg annyira, hogy hallom. A Bastille - Haunt című daláról van szó, ami igen jól illett a történésekhez. 
Az intrót (már ha ez a megfelelő neve) imádom. Nagyon jó alatta a zene is, és tökéletesen kifejezi, ahogy Carter világa felfordult. Egyszerű, mégis hatásos. Az eleje elég nehezen indult be, Carter viselkedése még ha érthető is volt, néha eléggé idegesített. Aztán ahogy kezdte megszokni főszereplőnk a helyzetet, kezdte felismerni új családja pozitív oldalát, már valahogy nézhetőbbé vált számomra a sorozat. Az évadzáróra érett be úgy igazán a sorozat, kíváncsi vagyok a folytatásra. Az anya/lánya kapcsolat volt nekem a legérdekesebb, abban volt az igazán nagy fejlődés az évad során, és Elizabeth karakterét úgy általában kedveltem, mert emberből volt, nem volt tökéletes, és zsaru volt, ami már önmagában menő. :) Mikor Carter először hívja őt anyának, azt a jelenetet meg is könnyeztem. A legunszimpatikusabb karakter pedig az apa volt, aki sokszor hazudozik, és még mindig titkol dolgokat, például elhintették az évasd vége felé, hogy ismerte Lorit. 
Az ikertestvér dolog elég furcsa, hiszen Kat-nek van egy ikertestvére a való életben, de ő, mint megtudtuk már főként az írással foglalkozik. Viszont főszereplőnk egyáltalán nem hasonlít a biológia családjára, talán az öccsére, de ezen sikerült túllépnem. Hiszen Carter "kívülálló" volt sokáig, és ezt ezek a külsőségek jól kifejezték. Taylor és Max kapcsolatára is sikerült elég jól ráéreznem bár ott is voltak közhelyek szép számmal. 
A Crash és Carter páros viszont szerintem elég fölösleges volt, és már az első perctől tudni lehetett, hogy ennek nem lesz jó vége. Úgy éreztem a fiúk helyett inkább magára a családi drámára kellett volna helyezni a hangsúlyt, de mivel több évad is kilátásban van, érthető, hogy nem teregettek ki minden lapot. A mellékszereplők tekintetében Offie egész szórakoztatónak bizonyult, volt pár jó egysoros pillanata, Bird sötét múltját pedig olyan pocsékul tárgyalták a sorozatban, hogy az hihetetlen. És mint barát sem éppen a legjobb, ezért elég nehéz őt megkedvelni.
Gabe törekvései, Cartert illetően szerethetők és aranyosak voltak, úgy két rész erejéig. Utána már szánalmas volt, akkor meg még inkább, mikor Taylorhoz is kezdett közeledni. Mikor egyedül volt a szülinapi partin maximálisan át tudtam érezni  helyzetét, de ettől mégsem nőt hozzám közelebb. Egy jó alapanyagról van szó, és remélem többet kihoznak ebből a szereplőből, de eddig volt pár nagy melléfogás és rossz útvonal.
Grantet viszont nagyon eltalálták, kicsit szomorú a helyzete, plusz egy aranyos szerethető kisfiúról van szó, a Maxhez fűződő testvéri viszonya is egyike volt azoknak a dolgoknak, amit a sorozat jól csinált. 
Összességében egy jó kis sorozatról van szó, a szokásos dolgokkal, de volt pár jelenet pl. testvérek között, meg úgy általában, az alapsztorihoz kötődően, amik jók voltak, szerintem ezekből kéne a több, és a fölösleges 'bulizzunk, drogozzunk, és legyünk szerelmesek' dologból meg kevesebb. Mert ezt bármelyik másik sorozatban megkaphatjuk. Az utolsó részek eléggé fordulatosra, és pörgősre sikerültek pár másikhoz képest, így várakozva nézek a folytatás elé. 

Nem semmi éven vagyunk túl, ha engem kérdeztek már kezdettől fogva érezhető volt, hogy valami történni fog, de akkor lettem igazán biztos benne, mikor Pike megjelent a színen, mert egyből átláttam az írók technikáját. Volt idő, amikor azt kíváltam bár ne ilyen klisés módszerekkel dolgoztak volna, de szerintem egész jól megoldották, tény, hogy Jane-nek mindenképpen kellett valami, amitől ráébred a dolgokra és cselekszik is. El sem hiszem, hogy hat év után... na de kezdjük az elején. :) Annyi jó jelenet volt, hogy nagyon nehéz volt tizet kiválasztani. Hosszó bejegyzés lesz, előre szólok - és spoileres.

10. 6x10 - a repülőn
Annyira örültem ennek a jelenetnek, szerintem nagyon fontos volt, hogy kicsit megbeszélték a dolgokat és Jane bocsánatot kért, látszott rajta, hogy tényleg bántja a dolog, és mint egy csomó Jisbon jelenetben, ebben is volt egy csomó érzelem és feszültség.  Kedvenc párbeszéd részem innen:
- I'm sorry, Lisbon. I.. I didn't think about you.
 - Well, you rarely do.
- Well, that's not true.

9. Jane levele
"I’ve been meaning to apologize for leaving you on the beach that night. You being absent is the one thing that’s made this new chapter strange and sad."
Kicsit féltem a két éves kihagyástól, de annyira örültem, mikor kiderült, hogy tartották a kapcsolatot, és ez az egész levelezősdi olyan romantikus volt. Kockázatos volt tartani a kapcsolatot, de nem számított.. Nagyon örültem annak is, hogy Jane bocsánatot kért Lisbontól, amiért otthagyta a parton, hogy mindig gondolt rá, és, hogy Lisbon megtartotta a leveleket, amikből egy egész doboznyi van! :) Itt van a levél szövege, illetve annak részletei: X

8. Az a bizonyos jelenet a zoknival
Ez egy annyira édes jelenet volt, hogy el sem tudom mondani, nagyon boldoggá tett, mikor láttam. Konkrétan úgy viselkedtek mint egy házaspár. És természetesn a privát szféra fogalom ebben a részben sem volt ismert számukra. :) Az meg külön öröm volt, hogy az évad hátralevő részében Jane szinte ezt az egyetlen zoknit hordta.

7. Az a bizonyos jelenet a naplementében a parton
Milyen romantikus helyszín ez már önmagában is! A végének persze nem örültem, de ez jelenti azt, hogy amit Jane mondott az ne lett volna igaz. Vagy amit nem mondott ki. (Mert akkor ugye még RJ ott volt a színen.) Elég csak Jane arcára nézni, vagy arra ahogy ölelte Lisbont. És a végén mikor elhajtott konkrétan könnyek voltak a szemében, ezt a fanokkal anno kielemeztük. :)

6. Mikor egy párt játszottak
Már amikor kijöttek a promo képek elkezdtünk kompinálni, és sejtéseink be is igazolódtak, Jane és Lisbon egy párt játszottak. Én személy szerint nagyon örültem ennek, néha nekünk is kijárnak ilyen klisés dolgok, és az, hogy az írók ezt lehetővé tették megint csak arra mutatott, hogy terveik vannak velük a folytatásban... Nos ezt a történetet nagyon el lehetett volna rontani, de nem tették. Szívem szerint az egész epizódot beraknám, annyira imádtam. Biztos, hogy ez egy lépcsőfok volt a továbbiakhoz, felébredt pár érzés és hasonlók.. És ugye színészkedtek, de mégse színészkedtek, az a tolvaj csávó is egyből kiszúrta. És emlékszem volt egy Simon és Robin interjú, amiben pont Jisbonról volt szó, és nem igazán mondtak, semmit, nem tagadtak, csak jelentőségteljesen összenéztek, illetve Robin nevetett, és ők szerintem már akkor tudták mi a helyzet. Robin már az első évad idején megmondta, hogy olyan emberekről van szó, akiknek simán beletelik 5-6 évbe mire összejönnek. És a hatodik évad részeiben is egy csomó utalás volt a jövőre nézve, például gyakorlatilag mindenki azt hitte egy ponton, hogy kettejük között van valami. És persze ott van az is, amit Jane mondott a Manet festményről: ""He couldn't express his love for her in words, so he did it in a different way" És mutatták Lisbont is... Annyi kis apró pillanatot ki lehetne emelni ebből az epizódból, mint például ezt:

Vagy ezt:

Vagy ahogy az egész végén Jane félrebodja a sálat, mint a közös életük ábrádjának jelképét..

5. Mikor Lisbon felébredt a kórházban
Ez még az évad elején volt, de abszolút kedvenc. Olyan finoman érinti meg Jane Lisbont, és annyira látszott rajta az aggódás illetve a megkönnyebbülés. És azt sem tudja pontosan mennyi az idő, de nem is számít csak az, hogy Lisbon jól van, és ott maradt egész éjszaka és asdfghjkl. Ezt a jelenetet is vagy 60x újranéztem.

4. Mikor Jane odament Lisbonhoz
Ha egy szóval kéne jellemeznem azt mondanám keserédes. Mert egyrészt szomorú az egész, másrészt itt már egyre biztosabb voltam benne, hogy Bruno és csapata igenis összehozzák Jane és Lisbont, és ez az egész meg fog történni. Minden ott van a nézésükben, az összes (akkor még) kimondatlan dolog, az összes érzés. És nekem mondhat bárki bármit Jane azért ment oda eredetileg, hogy mást mondjon. Talán színt is akart vallani nem tudom, de mikor meglátta Pike-ot változott a terv.. És mikor meglátta Pike-ot el is akart menni, de Lisbon megállította.  Annyira örültem, hogy Jane azt mondta ő csak azt akarja, hogy Lisbon boldog legyen, hiszen sokszor olyan öznő és tuskó módon viselkedett (- még az évadzáróban is). De itt Jane meghozott egy számára nagyon nehéz döntést.És annyira érzelem van Jane hangjában, mai napig el tudok érzékenyülni ezen a jeleneten is.

3. Mikor újra találkoznak két év után
Már ebből a jelentből is lehetett tudni, hogy valami megváltozott a kapcsolatukban, és ez olyan reménnyel (és boldogsággal) töltött el mint még soha. Azok az arckifejezések, (de komolyan Jane alig bírta levenni a szemét Lisbonról: # ) Jane széles mosolya, és hogy milyen szorosan ölelik egymást.... <3 Már amiatt is "rajongtam", hogy Jane csak akkor jön vissza, ha Lisbon is ott van. Ez természetes volt, de akkor is.. És persze hogy hiányolták egymást, ezek már akkor hiányolták a másikat mikor csak egy nap telt el, nem két év. Amit én néha még most is soknak tartok, szerintem a fele bőven elegendő lett volna, de nem panaszkodom így sem, imádom ezt a jelenetet-is. :)

2. A vallomás
Annyira szeretem ezt a jelenetet, hogy azon is elgondolkodtam első helyre rakon, de oda végül a csók került, mert az tette fel a pontot az i-re. Kicsit féltem az utolsó pillanatos vallomástól, hogy nem marad majd elég idő, hogy túl nyálas lesz, de imádtam. Hogy is ne csattantam volna ki a boldogságtól mikor vagy 5 évet vártam erre. Le a kalappal Simon és Robin előtt az alakításukért, teli volt érzelmekkel az egész, mai napig nem tudom úgy megnézni, hogy ne érzékenyüljek el. Több dolgot is imádok az egész részben, egyfelől mikor Jane azt mondja, hogy Lisbon megérdemelte, hogy hallja ezeket mindentől függetlenül, vagy mikor azt mondta, hogy "I love you, Teresa. And it makes me happy to be able to say that to you." Ez a mondat olyan sokat jelent.. már nem fél kimondani ezeket a szavakat, elengedte a múltat és most nem tagadta le, mint két éve. Ja meg már maga a tény, hogy mostantól Teresának szólítja, kicsit furcsa, de örömteli. :) És annyira örültem, hogy végül Jane tette meg a döntő lépést, ennek pont így kellett lennie, hiszen az egész arról szólt, hogy maga mögött tudja-e hagyni a múltat, és a félelmet, hogy közel engedjem magához bárkit is, főleg Lisbont.. És ráadásul nem csak egy embernek, hanem egy egész repülőnyi ember hallatára mondta el az érzéseit.
 

1. A csók
Nem is volt kérdés, hogy ez lesz az első, annyira boldog voltam, voltak itt könnyek, nagyon furcsa sipító hangok, a mai napig nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörtént, néha olyan álomszerű az egész. Még most is szürreállis, hogy ha beírod a gugliba, hogy Jane Lisbon kiss, egy igazi vidaót dob ki... Soha egy párosért sem rajongtam annyira mint értük, és nem is fogok soha. Már a második évadtól kedve "ship"eltem őket. Mikor Lisbon megjelent már tudtam, hogy meg fog történni ez a csók, de azért persze az utolsó pillanatig volt benne kétség... Annyira örültem, hogy mikor Lisbon megkérte Janet ismételje el azokat a szavakat, ő helyette inkább megcsókolta, mert az a csók több mindent mondott el, és az ő hivatalos daluk egyébként is már a második évadtól kezde a "More Than Words" volt. Először valami nagy szenvedélyes dolgot vártam, de őszintén szólva ez pont így volt jó, olyan gyöngéd volt, de benne volt minden év várakozása, és azt pedig külön imádom, hogy a végén a kezük egy szívet formál. Másik kedvenc dolog, amit kiemelnék a jelenetből az az, ahogy Jane arca felragyog, mikor Lisbon elmondja, hogy ő is ugyanúgy érez. :)) És végre nem tagadta le az érzéseit, mint a negyedik évadban, most már készen állt, és végre összejöttek.

+1 Mikor "álcában" voltak :)
Jane-ben valami megváltozott abban az időben mikor nem találkoztak Lisbonnal, és nekem ez a rész is ezt mutatta. Elkezdett neki például bókolni, itt is, vagy mikor randira ment Pike-al. Vagy megdícsérte mikor jó ötlete volt az üggyel kapcsolatban. De komolyan: "I'm cheerful because I get to sit here with you, in this park, on such a beautiful day." Meg " You look great in that hat". És ha már itt tartunk a féltékeny Jane is ekkor kezdett bejönni a képbe, amire szerintem már nagy szükség volt, hiszen túlsúlyban csak Lisbont láthattuk féltékenynek az évek során. De végre fordult a kocka, jött Pike, sőt előtte ebben az epizódban még itt volt ez az Ardiles dolog is, és ekkor is féltékeny volt Jane, meg rájött, hogy Lisbon nem fog örökké várni, nem véletlenül hangzott el az a mondat sem, hogy "You have to have patience Lisbon." (X)

Nos hát ennyi lenne, de persze még ezen kívül is számtalan jó Jisbon jelenet volt (például a 6x19 utolsó jelenete), igazán nem panaszokdhatunk, ez az évad tényleg róluk szólt. Annyira örülök, hogy kiharcoltuk a hetedik évadot, remélem az írók nem babrálnak semmit közöttük, és még sok sok olyan jelenetet láthatunk a 7. évadban, amiben Jane és Lisbon egy pár. Már kimondani is nagy öröm ezt, innenstől kezdve minden csak ráadás. És ha idetévedt esetleg egy Jane&Lisbon fan nyugodtan ossze meg velem a gondolatait. :)

KÖNYVEK:
Eleven Testek
Nem gondoltam volna, hogy valaha zombis könyvet fogok olvasni, de mivel megtaláltam a neten a könyvet, és jókat olvastam róla molyon belevágtam. Meglepő módon tetszett, és nem csak egy felszínes tini románcot kaptam, hanem volt benne humor, sőt egy kis filozófia is. Legalábbis engem eléggé elgondolkodtatott, felfedeztem ebben a zombis dologban egy metaforát. Azt hittem jobban ki lesz domborítva picit a szerelmi szál, de örültem, hogy nem így történt. 
Ahol a szivárvány véget ér
Ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert most lesz belőle ősszel film Lily Collins és Sam Claflin főszereplésével (x). Az előzetes nagyon tetszett, és úgy gondoltam ez egy tökéletes nyaralós olvasmány lesz. Először kicsit meglepődtem, hogy az egész könyv levél formátumú, de így utólag nagyon tetszett. És így utólag nézve, lesznek változtatások a filmben bőven, de szerintem működőképesek lesznek. Gyakorlatilag az egész életüket megismerhettük ezekből az üzenetváltásokból. (spoiler) Azt hittem korábban fognak összejönni, nem ennyi idősen, így volt egy olyan pont, ahol elbizonytalanodtam abban is, hogy egyáltalán happy end lesz a vége. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a könyvben, az az, hogy Rosie lányának és barátjának kapcsolatát nagyon hasonlónak festette le az írónő, mint Rosie-ét és Alexét. Értem én, hogy anyja-lánya, és ennyi idősen ez így működik, de akkor is szerintem jobban jártunk volna, ha kicsit mást hozunk ki belőle. De összességében egy nagyon jó kis történet volt, érzelmekkel és fordulatokkal. 
Forever My Girl
Ezt olvastam a legkorábban, egynek jó volt. Nem lett a kedvencem, de így is jobb volt, mint amilyenre számítottam. Az elején már kicsit kezdtem unni a sok nyavalygást a múlt miatt, de szerencsére pont ekkor kezdett beindulni a történet. A történet, amiben nem voltak nagy meglepetések, hacsak az nem, hogy a férj fogta magát és lelépett. Én azt hittem nagyobb szerepe lesz a történetben. Mindent egybevéve ezt sem bántam meg, hogy elolvastam, és mivel a végén volt egy kis előzetes, elolvasom a második részt is, mert az is jónak igérkezik, talán még jobban is érdekel, mint az első, majd meglátjuk...
FILMEK:
Megnéztem először is az Eleven Testekből készült flmet, ami jó volt, bár a könyv nélkül biztos, hogy nem tetszett volna. Itt a humoros oldal jobban ki volt emelve, és nyílván a leírások és a gondolatmenetek nem tudtak annyira érvényesülni, de hát ez van. Nem örültem neki, hogy R. nem öltönyben van, mert szerintem ez a karakterhez is hozzátartozik, de végülis olyan nagy változtatások nem voltak benne, a szerelmi szál rednben volt, egyedül a végét írták át kicsit az apával, aki olvasta a könyvet tudja miről beszélek, de ezt nem igazán tudom felróni nekik, ez ilyen hollywoodi befejezés volt. 
A második film, amiről szeretnék beszélni, az a Beavatott, amit végre valahára felraktak a netre rendes minőségben. Én pont mikor befejeztem a könyv olvasását már nem adták a filmet a mozikban, pedig nagyon meg akartam nézni, hiszen konrkétan a filmelőzetes (és Theo James arca) hozta meg a kedvem a trilógiához. Szerintem nagyon jó kis filmet csináltak, itt nem volt olyan nagy eltérés, mint a Csontvárosan, amit azóta sem tudok megbocsátani. Igaz olvasás közben sokkal jobban átjön a kiképzés izgalma, és az összes kis akció, de így is jó volt, tetszettek a zenék, szerintem nagyon jól illetek a filmhez, Shailene nagyon jól játszott, ahogy Ashley Judd is, őket tudnám most így hirtelen kiemelni.

Végezetül szeretném megemlíteni azt a sorozatot, amit a TBBT után kezdem el nézni, mert véletlenül sem nyomja egy TDK gondolata a vállamat, ugyan. Ez pedig a Swtiched At Birth, amit még anno a koliban láttam először, és azon belül is a jelenés tűnt fel benne. Szerettem volna az elejétől megnézni a sorozatot, hogy jobban értsem a történenteket, furcsa mert én ilyen családi sorozatot még sosem néztem, de eddig tetszik, mert a szereplők inkább hús-vér embereknek látszanak, mint más sorozatokban. Hibáznak, nem is kicsit, de valahogy mégis szerethetőek. Ami nem tetszik, hogy a lányoknak lassan minden harmadik részben más pasijuk lesz, főleg Daphne-nek. Most épp a második évadnál tartok, pont ezeket a részeket láttam már, és azt szeretem bennük, hogy megtudhatjuk, hogy működik egy siket iskola. 

A Sleepy Hollow-t, már régóta le akartam csekkolni, csak aztán, ahogy lenni szokott utamba került egy másik sorozat, és azt választottam, jelen esetben a Blacklist-et. De ez is mindvégig ott volt a listámon. Aztán anya mondta, hogy az új csatortán a Fox-on, adják a sorozatot, és úgy voltam vele, keresve sem találhatnék jobb időpontot, elkezdeni ezt az új sorozatot, mint ez. Anyával néztem, mert az ő érdeklődését is felkeltette. Az enyémet, pedig anno, szokás szerint, tumblr-ön ragadta meg, ahol egyszerűen nem tudtam kikerülni a sorozatról szóló gifset-eket. Tetszett a misztikus téma, a szereplők pedig már azelőtt szimpatikusan voltak, hogy elkezdtem volna nézni. 
Mivel tv-ben néztem anyával, a hang szinkronos volt, ez eléggé zavart, és szokatlan is volt, de hát ez van. Maga a sztori eddig jó, bár nekem kicsit sok ez a démonos történet, meg hogy a bibliát is belevitték. Kicsit sok volt ez így egyszerre. Nem tudom, hogy a a továbiakban is ennyire ömlesztve lesz rázúdítva a nézőkre, esetleg még jobban, vagy csak azért volt ez, mert bevezető részről van szó. Persze biztos, hogy csak azért tűnt ilyen soknak, mert nem olvastam el az alapszituációt, hogy miről is fog szólni ez a sorozat. 
A fejnélküli lovas a kedvenc szereplőm, nem tudott úgy megjelenni a képernyőn, hogy anyával ne kezdtünk volna el folytottan nevetni. Anya nem tudott túllépni azon a problémán, hogy ha nincs feje ( vagyis agya sincs), akkor hogyan tudja merre kell menni vagy fordulni, és a gépfegyver használatát is elég gyorsan megtanulta.
Akinek bejönnek az ilyen témájú filmek vagy sorozatok, szerintem mindenképp fog ez is tetszeni. Eddig teljesen érdekes, van egy különös hangulata, remélem ez a későbbiekben is meg fog maradni. Tom Mison szerintem nagyon jól hozza az egész Ichabod karaktert, jól áll neki. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul Abby és Ichabod kapcsolata, illetve, hogy nekem hány epizódba fog telni, mire lekezdem "shippelni" őket. Tetszik a sorozatban a történet és a szereplők mellett az is, hogy a misztikus ijesztő hangulat mellett humoros is tud lenni. All in all, biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot, mert tetszik, és ez végre egy kicsit más, mint a megszokott, én ugyanis általában krimisorozatokban utazok.  

Már hetek óta tervezgettem egy hasonló bejegyzés írását, de valahogy menet közben megfeledkeztem róla... Kezdjük is akkor az idei újoncommal, a Blackilst-tel. A mostani új sorozatok közül a Sleepy Hollow-t szemeltem ki magamnak, aztán ahogy az nálam lenni szokott, a semmiből jött egy új, és nagyon rákaptam. Minden rész izgalmas, és persze itt is van egy 'ship', mert miért is ne lenne. Red&Liz, nem mondom, hogy romantikus értelemben gondolok rájuk, de az biztos, hogy nem is az apa lánya kapcsolatra szavazok. Én próbáltam, tényleg, hogy inkább a Ressler és Liz párost kedveljem, de egyszerűen nem ment, ami azért is érdekes mert a színészeknek, Diego-nak és Megan-nek van kémiája, az interjúk alatt ez átjön, de valahogy a sorozatban - legalábbis számomra - nem.
Na de térjünk vissza a lényegre, ami nem más, mint James Spader, merthogy egyértelműen ő, és az ő karaktere viszi az egész sorozatot, a színészi alakítása kiemelkedik a többi közül, nem véletlenül kapott Golden Globe jelölést. És éppen ezt szokták kritikának is mondani, hogy Red karaktere az egyetlen, ami érdekes vagy kidolgozott. Van benne egyébként valami. Mindenestre a sorozat elgondolkodtat, teóriákat gyártok, és vannak kérdések, amikre nem tudom a választ. Nagyon élvezem, és ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis a Blacklist lett a legnézettebb országos újonc a fiatalok között, és a jelenlegi nézettséggel a legnézettebb drámasorozat is.
Ja és a zenéje is több mint rendben van :) A másik "főszereplővel", vagyis Elizabeth Keen-el kapcsolatban eleinte felemás érzéseim voltak, még most sem lopta be magát teljesen a szívembe, de már jó úton haladunk. Megan parókáján viszont még változatlanul látszik, hogy paróka. Tom-mal, a férjel kapcsolatban biztos vagyok benne, hogy nagyon sáros valamiben, csak azt nem tudom miben, de nem is nagyon érdekel, inkább nézegetem Ryan Eggold cuki pofikáját, és várom, hogy kiderüljenek a dolgok :)
A Vámpírnaplók szerencsére letudta és a szekrénybe rakta a hasonmásos történet, és most úgy tűnik minden  fellelhető vámpírtörténetes klisét előhúznak onnan. Én ezt az egész Agustin vámpíros történetet még nem érzem át. A sorozat egyébként számomra egyenletesen teljesít, néha egy-két jobb pillanattal, például Katherine karaktere változatlanul a number one, az egész történetszál tetszett, de nagyon remélem nem fogják kinyírni, mert akkor dühös leszek.
Az Originals az erős kezdés után kicsit visszavett, és az én lelkesedésem is alábbhagyott, amiben az is szerepet játszik, hogy Phoebe Tonkinst változatlanul rossz színésznőnek tartom, és (talán ebből kifolyólag), a HayleyxElijah történetet sem tudom átérezni, mondhatnám úgy is, hogy halálosan unom.
Az így jártam anyátokkal szintén egy erős kezdés után, zuhanópályára ált, és nekem elég változatos teljesítményt nyújtott. Voltak jó részek, és teljesen felejthetőek is, amik fölöslegesek voltak, és már nagyon az érződik ezeken a gyengébb részeken, hogy nem tudják hogyan lezárni a dolgot, és nyújták az egészet, mint a rétestésztát. Annak viszont valamiért örülök, hogy mindenki előbb találkozik az Anyával, mint Ted, és abban is biztos vagyok, hogy majd hiányozni fog ez a sorozat, hiszen ez az egyetlen sitcom, amit nézek.
A mentalista... na az egy elég érdekes történet. Az úgynevezett trilógia, vagyis a RJ sztorit befejező három rész, igen ígéretesen kezdődött, aztán jött a Red John epizód. Az az igen sokat vitatott rész, ami először is kiszivárgott, és én természetesen megnéztem, mert egy kíváncsi fáncsi vagyok, aki nem bír várni. Nagy rajongóként természetesen sokkolva voltam érzelmileg, és először tetszett a rész, azt is kitaláltam, hogy ki lesz végül RJ.
Aztán elkezdtek leülepedni a dolgok, és megjelent az "ennyi?" érzés, és ezzel, mint kiderült nem voltam egyedül. Külön weboldal jött létre a felháborodott emberkéknek. Azt remélték, hogy a kiszivárgott epizód nem is igazi, amit én nem tudom, mi alapján gondoltak. Elég nehéz volt kibírni, hogy ne spoilerezzek le senkit, mert beszélni akartam az érzéseimről, amik elég erősen kavarogtak bennem. Kicsit el volt túlozva az oldal, és az ott írtak, de értettem a felháborodásukat, engem az zavart, hogy egy csomó kérdésre nem kaptunk választ, és mintha Bruno és csapata egyszerűen feladta volna, hogy egyszerűen nem tudják megoldani ezt a feladatot. Az is bosszantó volt, hogy a harmadik évad fináléja jobban lezárta a RJ storyline-t, mint ez a rész. Bár összességében nem volt egy rossz rész, és az emberek szerintem azért(is) voltak dühösek, mert több, mint öt évad várakozás után ezt kapták, és RJ nem valami misztikus, és nagyhatalmú alak volt a végén, hanem egy egyszerű, átlagos (és megtört) ember. Ez mondjuk nekem tetszett, bár ha Red John-ról van szó, én még most is úgy gondolok rá, mint egy rejtélyes valakire, nem kötök hozzá arcot. Mindenesetre örülök, hogy kaptunk egy lezárást, még ha nem is olyat amilyet szerettünk volna, vagy amilyet megérdemeltünk volna, de sok sorozatnak még ennyi sem jut. Mikor Jane megölte RJ-t, én tudtam, hogy ez fog következni, de valahogy a szívem mélyén az adott pillanatban nem akartam, hogy Jane megtegye, nem tudom miért. Mindenestre örültem, hogy letudtuk ezt a nagy fejezetet a sorozat életében, és elkezdődhetett a Mentalista 2.0, amit én nagyon vártam, nem titok, Jane&Lisbon miatt. Mindenesetre kicsit féltem, hogy milyen lesz az újítás, meg ugye ott volt ez az egész Fisher ügy, hogy az vajon hogyan fog kisülni, de szerencsére nekem nagyon tetszett a My Blue Heaven és a Green Thumb epizód is, és tényleg érződik egy változás Jane és Lisbon kapcsolatában, még sosem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy tényleg történjen valami. De csak, hogy örömünk ne legyen teljes, természetesen jöttek a spoilerek, miszerint Jane és Lisbon is, mondjuk úgy más irányba fog kacsintgatni, de én már edzett vagyok, nem idegeskedem a spoilereken, egyszerűen csak megvárom mi lesz. Ami leginkább aggaszt az az idő, hogy lesz-e még egy évad,. Szerintem megérdemelnénk, és a rajongók is olyan elhivatottak, hogy hihetetlen, tényleg öröm egy ilyen fandom tagja lenni :) Nem tudom, hogy gondolkodnak az írók, hogy összehozzák-e őket, és akkor kockáztassák, hogy lesz egy hetedik évad, amiben kedzeni kell valamit a Jisbon szállal, a moonlight effektussal. Vagy épp egy hetedik évad reményében nem merik megtenni a lépést, és akkor viszont ha vége van, nagyon sok csalódott rajongó lesz, az biztos. Remélem bárhogy is lesz, jól csinálják, és ezt nem szúrják el. Akárhogy is ez az új FBI-os helyszín és csapat nekem nagyon bejön, kellett ez a vérfrissítés a sorozatnak, néha tényleg olyan, mintha egy másik sorozatot néznék, de véleményem szerint jól működik ez a könnyedebb hangvétel, és annak is örülök, hogy Jane bocsánatot kért Lisbon-tól, amiért otthagyta a parton, hogy Lisbon felemelte a hangját az érzelmeit illetően és hogy megcsillogtattak pár pillanatot, amiből az látszik, hogy Lisbon nem csak azért került a csapatba, mert ez volt Jane legelső, és legfontosabb :) feltétele, hanem, mert tényleg van ott helye.