1: Mit csináltál 2013-ben, amit korábban soha? Jelentkeztem kollégiumba, az számomra elég nagy lépés volt. 
2: Megtartottad a szilveszteri fogadalmaidat, illetve fogsz-e tenni újakat idén? Erről már beszéltem pár blogbejegyzéssel korábban, úgyhogy nem térnék ki rá még egyszer.
3: Szült valaki aki az ismerőseid közül? Igen, nagynéném, ami egyben azt is jelentette, hogy keresztanya lettem, bár ez őszintén szólva több ok miatt, nem sok mindent jelent nekem. 
4: Halt e meg valaki hozzád közeál álló? Hálistennek nem.
5: Milyen országokat látogattál meg? Tunézia és Ausztria :)
6: Mit szeretnél 2014-ban, ami hiányzott 2013-ben? Válaszom a 2012-es teszthez hasonlóan megint lehetne az, hogy egy pasit :), de most inkább azt mondom, hogy erőt a pozitív gondolkodáshoz.
7: Milyen dátumok fognak megmaradni az emlékezetedben az évből és miért? Dátumokban elég rossz vagyok, most csak 12.14. jut eszembe a Bécsi kirándulás napja, mert az volt a legközelebb. Érzések, emlékek vannak, de sosem tudtam igazán dátumhoz kötni őket. 
8: Mi volt a legnagyobb teljesítményed az évben? Hm, ahogy már említettem, a kolis dolog számomra elég nagy lépés volt, és annak is örülök, hogy kaptam ösztöndíjat, legutóbb például a legmasabb kapható összeget. 
9: Mi volt a legnagyobb kudarcod? Talán, hogy a kollégium ellenére nem sikerült barátokat szereznem. Tudom, hogy bennem van a hiba, anya mindig mondja, hogy legyek nyitottabb, de én egyszerűen máshogy működöm. Hibás a gépezet. 
10: Szenvedtél betegségtől vagy sérüléstől? Nem hiszem, nem rémlik semmi. 
11: Mi volt a legjobb dolog amit vettél? És megintcsak könyvek! :) Emellett a Bécsből hozott kis szuvenírek, és a csipkés hosszú ujjú felsőm. 
12: Kinek a viselkedése döbbentett meg? Azt hiszem keresztapukámé, ő egy húzásával eléggé meglepett, mintha most ismertem volna meg, ki is ő valójában. 
14: Mire ment el a legtöbb pénzed? A bécsi kirándulásra, utána pedig könyvekre. 
15: Mitől lettél nagyon nagyon nagyon izgatott? Tudom, hogy ismétlem magam, de a nyalarások, a karácsonyi vásár, és a kolis beköltözés. 
16: Melyik dal fog mindig 2013-re emlékeztetni? Nehéz, mert megint elég sok új dalt megismertem, egy-kettőt említve: Counting Stars, Wrecking Ball, When the Darkness Comes (Csontváros), és sok Bastille dal, ők voltak a legnagyobb zenei felfedezésem az idén. 
17: Az előző évhez viszonyítva te: (a) boldogabb, szomorúbb? (b) vékonyabb, dagibb? (c) gazdagabb vagy szegényebb vagy? a) egyik sem, valahol a kettő között, de ha muszáj választanom sajnos inkább a szomorúság felé hajlok b) még mindig nem mérem a súlyomat, úgyhogy nem tudom, szerintem nagyjából ugyanúgy nézek ki, de mondjuk hogy vékonyabb :) c) egyértelműen gazdagabb az ösztöndíjak miatt.
18: Miből kívánod, bárcsak többet tettél volna? Több lazulás és..
19: És miből kevesebbet? ..kevesebb gondolkodás. Van egy olyan érzésem ez még sokáig a mottóm lesz. 
20: Hogyan töltötted a karácsonyt? Erről majd megint írok egy bejegyzésben :)
21: Szerelembe estél 2012-ben? Nem. (Hacsak a sorozatokat, vagy a könyveket nem számítjuk)
22: Mi volt a kedvenced tv-ben? A mentalista még mindig a number 1, és új kedvenc a Blacklist. 
23:Utálsz most valakit, akit előző évben nem utáltál? Nem, az utákozás még mindig nem az én műfajom.
24: Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál? Hú ez nehéz, mert nagyon sok jó könyvet olvastam idén, pl. a Tara Monti könyveket, és az Időtlen szerelem trilógiát. 
25: Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed? Ahogy már írtam: a Bastille :)
26: Mit szerettél volna kapni? Egy tabletet, és meg is kaptam :)
27: Mit szerettél volna, és nem kaptad meg? Ilyen nincs.
28: Mi volt a kedvenc filmed az évben? Nem sok filmet néztem... szerintem a Futótűz, és a Detachment.
29: Mi az az egy dolog, ami mérhetetlenül kielégítőbbé tette az évedet? Nem is tudom, talán a nyaralások, és életem első karácsonyi vására. 
30: Hogy írnád le a 2012-es divat koncepciódat? "Éljen a jeggings, az év felfedéze", illetve "nem érdekel, ha úgy öltözöm, mint a tömeg, ameddig jól érzem magam a ruhákban."
31: Melyik hírességet, közéleti személyiséget szeretted a legjobban? És csakúgy, mint tavaly a válaszom most is Robin és Simon :)
32: Kit hiányoltál? A kolib miatt néha a szüleimet. 
33: Mondj egy értékes leckét, amit az évben talultál. Alapvetően nem változtathatjuk meg, hogy kik vagyunk, de megpróbálhatjuk, sőt muszáj megpróbálnunk kihozni a legtöbbet abból, amink van. 
34: Idézz egy dalszöveg részletet, amit összefoglalja az éved. Daughter Touch című száma jutott először eszembe, úgyhogy ennél maradok: 
Love hunt me down
I can't stand to be so dead behind the eyes
And feed me, spark me up
A creature in my blood stream chews me up 

So I can feel something
So I can feel something

Give me touch
'Cause I've been missing it
I'm dreaming of
Strangers
Kissing me in the night
Just so I
Just so I 

Can feel something

Zene: MICHAEL BUBLÉ - JINGLE BELLS

Az utolsó hetekben már nem is tudom igazán mi történt, az is úgy elröpült, mint körülbelül az egész év. De tényleg, hova tűnt ez a 2013-as év? Egyetem, Tunézia, Balaton, újra egyetem, Bécs. Nekem kb. ennyi maradt meg, tudom, hogy másnak még ennyi sincs. Nyaralások és tanulás, kolis lettem, de még mindig egyedül vagyok - több téren is. Ha össze kellene foglalnom az évemet így tenném.
Három újévi fogadalmam volt, abból egyiket sem tartottam meg teljesen, inkább csak félig-meddig. Tényleg igyekszem több zöldséget és gyümölcsöt enni, de ugyanannyi édességet eszek, úgyhogy szerintem nullán vagyunk. Igaz, mikor hétköznap koliban vagyok, nem igazán szoktam magamnak csokit venni. Viszont annál több péksüteményt és hát egy idő után az sem túl egészséges, arról nem is beszélve, hogy mennyire meguntam év végére. Így következő félévben biztosan áttérek a szendvicses megoldásra. A körömrágásra néha visszaszoktam, de többnyire tartom magam. Ám olyan gyenge a körmöm, hogy folyamatosan letöredezik. A fogorvosos témáról meg ne is beszéljünk…
Na de vissza a suli végéhez. Szobatársam hétfőn költözött ki végleg, aminek azért nem örültem, mert ő hozta be a vízforralót és a mikrót is, így pár napig ezek nélkül kellett meglennem. Vasárnap este mesét írtam, ugyanis Hátanárnő kitalálta, hogy írjon mindenki egy egyoldalas mesét. Nekem ebből apró nyomtatott betűvel lett két oldal. Hogy miről szól a történet azt inkább nem mondanám el, szerintem nem lett jó, sosem írtam mesét, és úgy általában nem tetszik semmi amit alkotok. Olyan rossz, amikor megvan benned a művészetek iránti érzékenység, de egyszerűen nem vagy tehetséges egyikben sem… Ezt legjobban számomra Scarlett Johannson karaktere fejezte ki a Vicky Christina Barcelonában. Mindenesetre megírtam a mesét, mert rájöttem, hogy pont az ilyen feladatok miatt jöttem én ide. Inkább ez, mint egy politikai elemzés. Megírtam a Miskolc 20 év múlva c. gyönyörűséget is Infó. társadalom tanárnőnek, és hogy úgy mondjam eléggé distópikusan festettem le a jövőt… A hétfő egyébként a lezárásokról szólt. Első órán egy örömhírrel lettem gazdagabb, miszerint tanárnő az ötös zh-kra megadja a megajánlott ötöst. A többi tárgyból is ötös lettem, és mivel zenészek jöttek javítózni (na az még egy nagyon érdekes társaság, van aki már a harmadik pótzh-t írja, neveletlenek, simán bejönnek 20 perc késéssel minden probléma nélkül, és emellett el vannak telve maguktól..), minket elengedett tanárnő első óráról.
Én (a péksüteményeket halálosan megunván) úgy döntöttem lemegyek mekit venni ebédre. Velem jött Nagydumás N. is, mert nem volt jobb dolga. Második órán is csak a jegyeket diktáltuk be, és tanárnő ekkor tudta meg, hogy NN., aki Bécset intézte valójában nem is jön, így csináljam már innenstől kezdve én. Erre természetesen bepánikoltam, meg egyébként is egy hülye ötlet volt, mert N. tudta, hogy kik jönnek, hogy hova kell menni stb… Így végül ezt sikeresen hárítottam. És igen, összejött, eljutottam Bécsbe, életem első rendes karácsonyi vásárába, de erről majd később. Befizettem a pénzt, elég nagy volt a kapkodás, mert csak előző nap szóltak erről, emiatt többen nem is jöttek. Az sem lett végül probléma hogy Bécsbe, vagy Pestre megyek-e, mert kiderült, hogy keresztszüleim nem is akartak Pestre menni. Mivel már mindenből lezártak nem maradtam harmadik órán, hanem hazajöttem, mert itthon a kolival ellentétben volt mikró, kaja és társai.
Szerdán megírtuk a Varázshegy zh-t, amire most tényleg nem tanultam, mert egyszerűen nem tudtam mit. Elolvastam a könyvet, átnéztem azt a kevéske jegyzetet, amit órán termeltem. Luckily nagyjából tudtam a válaszokat, de Egyszemsrác az agyamra ment, mert folyamatosan zavart és kérdezgetett. El kellett volna olvasni a könyvet... Órán tanárnő „cicája” nem teljesen hivatalosan elmondta, hogy tanárúr elmegy az egyetemről. Ezt sajnálom, mert ő a rendes tanárok közé tartozott. Oké, hogy az óráin könnyen be lehetett aludni, de legalább kedves volt és nem túl szigorú. Mikor hazamentem infó. társadalom elővizsgára kellett volna tanulnom, de nem nagyon ment. Olvasgattam, olvasgattam, és közben az is az eszemben járt, hogy antropos H. azt mondta, nem olyan nehéz, nem kell rizszázni és hasonlók. Így mikor úgy éreztem többé-kevésbé fejemben van a lényeg, elkezdtem pakolni, ugyanis viszga után mentem is haza, és ki kellett költöznünk, mert valami hoki vb volt, és természetesen pont az én kolimban szállásolták el a népet. Egy szekrényt üresen kellett hagyni, de ezzel nem volt problémám, mert ugye szobatársam már kiköltözött. Nem is tudom egyébként mások hogy fértek el..
Az elővizsga egy vicc volt…Elsőként értem oda, így leghátul ülhettem a sarokban, de tanárnő vizsgapozíciót rendelt (vagyis ki kellett hagyni egy helyet), és a táskákat is el kellett pakolni, így a puskázással kapcsolatos reményeim elpárologtak. Ám a „vizsgán”, ami egy gimis témazárót is megszégyenít, csak három kérdés volt, azokra is röviden kellett válaszolni, így fél oldalban le lehetett tudni az egészet kb. tíz perc alatt. Örültem neki természetesen, de azért egy kicsit komikusnak találtam. Még ott helyben leosztályozta tanárnő és ötöst kaptam, így egy tantárggyal kevesebb. Ezután mentem is haza, felhívtam anyát, hogy mondjon már valami buszmenetrendet, mert én csak későbbre néztem.Egy 50perces csotrogánnyal jöttem haza, de ezeket valahogy jobban megszerettem, mert itt tuti biztos, hogy nem kell csomagtartóba rakni az utazótáskám és jobban elférek. Persze a hátrányai ugyanúgy léteznek, mint eddig. Örültem, hogy eljutottunk idáig és vége a félévnek, a következő másfél nap pedig azzal telt, hogy vártam a Bécsi utat…